Európai Utas

AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM ELSŐ SZÁM
39.

KÖZÖS RÉGIÓNK

Othmar Huber

Intézet Bécsben a közös identitásért

A Duna-térségi és Közép-európai Intézet (Institut für den Donauraum und Mitteleuropa, IDM) Bécsben működik, 1993 óta Dr. Erhard Busek egykori alkancellár, az ismert osztrák Közép-Európa-szakértô vezetésével.

Az intézetet még 1953-ban alapították Salzburgban, Duna-térségi Kérdések Kutatóintézete néven. 1956-ban, az osztrák államszerzôdés megkötése után kerülhetett az intézet Bécsbe. 1993-ban megreformálták, akkor kapta mai nevét is. A reform világosan meghatározta, s az új név jól kifejezi az intézet feladatát: ápolni Ausztria kapcsolatait valamennyi közép-európai állammal, azokat is beleértve, amelyek nem a Duna partján fekszenek, de tevékenységének súlypontjában továbbra is azokkal az országokkal, amelyeket a Duna és mellékfolyói kötnek össze.

Osztrák terminológia szerint „magánintézetrôl" van szó, ami intézetként bejegyzett egyesületet jelent. Az intézet nemcsak osztrák, hanem más illetôségű tagok elôtt is nyitva áll. Legfôbb döntéshozó szerve az évente egyszer összeülô közgyűlés, melynek színhelye immár évek óta a semmeringi Panhaus Szálló. A közgyűlés három évre megválasztja az intézeti választmányt, amely jelenleg 23 tagból áll. Az elnöki tisztet, mint említettem, Dr. Erhard Busek tölti be; helyettesei Dr. Gerald Hinteregger nyugalmazott nagykövet, a külügyminisztérium egykori fôtitkára, Dr. Hans Magenschab udvari tanácsos, Thomas Klestil szövetségi elnök sajtóreferense és Dr. Emil Brix követ, a külügyminisztérium kulturális fôigazgatóságának osztályvezetôje. Az intézet fôtitkára Dr. Gerhard Fink egyetemi tanár, a bécsi közgazdasági egyetem európai kutatóintézetének vezetôje, valamint Dr. Othmar Huber nyugalmazott fôigazgató, a tudomány- és kutatásügyi minisztérium kétoldalú külkapcsolatok osztályának korábbi vezetôje, e sorok írója.

Az intézetnek jelenleg háromszáz tagja van, a tagság 10 százalékát osztrák és nemzetközi cégek alkotják. Az intézet tíz munkatárssal dolgozik.

Fô feladatát az intézet abban látja, hogy minden elképzelhetô területen lobbizzon Ausztriában a közép-európai és más Duna-térségi országokkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében. Ez a munka csak akkor számíthat sikerre, ha Ausztriában széles körben megismerik e térség aktuális problémáit. Gyakran halljuk: „Nem ismerjük eléggé egymást Európában". Ezen próbálunk változtatni rendszeres tájékoztatással. Bírjuk ebben a szövetségi kormány, több tartomány és város, testületek és érdekvédelmi szervezetek támogatását, de egy „magánintézet" lehetôségei természetesen így is korlátozottak. Ennek ellenére az intézet jelentôs eredményekkel dicsekedhet, és belföldi és külföldi hivatalos szervekkel is szoros kapcsolatokra törekszik, politikai tanácsadóként hasznossá téve magát. Így jó együttműködést alakítottunk ki a közép-európai és Duna-térségi országok képviseleteivel és kulturális intézeteivel. Bár az intézetnek nincs sok tudományos munkatársa, van áttekintése és rálátása, hogy milyen kutatások folynak Ausztriában és a közép-európai térségben, s tanácsaival segíteni tud különbözô rendezvények vagy kiadványok tervezésében.

Hadd említsek ennek kapcsán egy konkrét példát. Közép-Európa és a dunai térség országainak egyik legfôbb törekvése, hogy bejussanak az Európai Unióba. Az unió bôvítése pedig Ausztriában meglehetôsen vitatott kérdés. Magától adódott, hogy ehhez a témához mi is hozzászóljunk, s így adtuk ki – együttműködve más, rokon törekvésű intézetekkel, például az Osztrák Európapolitikai Társasággal – az EU-Argumentarium (Uniós érvek) című füzetünket. A felvilágosítás és tájékoztatás érdekében számos rendezvényt is tartottunk Bécsben és a tartományokban, az EU támogatásával szemináriumot indítottunk középiskolai tanárok és igazgatók számára. Füzetünkbôl azóta a sikeres terjesztés eredményeképpen második kiadás vált szükségessé. A példa jól mutatja, hogy az intézet miképpen megy elébe a közép-európai és Duna-térségi országok törekvéseinek, s hogyan próbálja azokat Ausztriában népszerűsíteni.

Az intézetnek és irányadó személyiségeinek meggyôzôdése, hogy létezik közép-európai identitás, s hogy ez olyan érték, melyet ápolni kell. Ha a jövôben netán valamennyi közép-európai és Duna-térségi ország bekerülne az Európai Unióba, akkor is adódna jó néhány probléma, amelyet itt helyben, a közép-európai és dunai térségben kell megoldani. Már ma is látjuk az ilyen típusú szoros együttműködés példáit a skandináv országok, a Benelux államok vagy a mediterrán országok esetében. Miért ne működjenek hát együtt ugyanígy Közép-Európa és a Duna-térség országai? E cél érdekében indítottuk el évekkel ezelôtt a Közép-európai kulturális kalauz (Kulturführer Mitteleuropa) kiadását. Kiadványunkkal tudatosítani akarjuk az olvasókban, hogy létezik egy kulturális közösség, s hogy ezt ápolni is kell. Az intézet számba veszi a közép-európai térségben meghirdetett, érdeklôdésre számot tartó kulturális rendezvényeket, s közzéteszi ôket egy műsorfüzetben, melynek költségeit a nagy számú hirdetô fedezi. A Közép-európai kulturális kalauz minden évben áprilisban jelenik meg, egy évre szól, s az intézet titkárságán, valamint az osztrák külképviseleteken és kulturális intézetekben lehet hozzájutni. Nagyon reméljük, hogy a Kalauzt licenc-kiadásban más nyelveken is sikerül megjelentetni.

Ahhoz, hogy képviselni tudjuk a szomszéd érdekeit, mindenekelôtt ismernünk kell problémáit. Az intézet ezért mindent megtesz, hogy Ausztriában mind szélesebb körben megismerjék a közép-európai és Duna-térségi államok napirenden lévô problémáit, s külön is szeretné megnyerni az osztrák tudósokat, hogy behatóbban foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. Az Ausztria északi, keleti és déli határainál legördülô vasfüggöny annak idején megtette a hatását, olyannyira, hogy sok tudós érdeklôdésében az Európán kívüli országok közelebb esnek, mint szomszédaink. Az intézet egyik legfontosabb feladata, hogy különösen a fiatal tudósok figyelmét a szomszéd országok kérdései felé terelje. Ezen a téren a történelmi összefüggéseket elég rendszeresen és megfelelô intézményi háttérrel kutatják, de az aktuális kérdések kutatása inkább a véletlenre van bízva.

A fiatal kutatók megnyeréséhez nem elég a meggyôzés, a szoros kapcsolatokat közös akciókkal is szolgáljuk. Az idén elôször megszerveztük a fiatal tudósok brüsszeli utazását, hogy közelrôl ismerjék meg az Európai Unió intézményeit. Az intézet minden évben számos rendezvényt tart, mely alkalmat ad az osztrák és a szomszéd országokban dolgozó tudósok kapcsolatfelvételére, számos publikációt jelentetünk meg, támogatjuk az aktuális közép-európai kérdések kutatását.

Az intézet kebelében működik a Dunai Rektori Konferencia titkársága is, melyet osztrák szövetségi tartományok – Bécs, Alsó-Ausztria, Felsô-Ausztria és Burgenland – támogatnak. Az osztrák rektori konferenciát a dunai rektorok között intézetünk tagja, a bécsi agráregyetem rektora, Leopold März professzor képviseli.

A közép-európai identitás erôsítését szolgálják az intézet által adományozott díjak is. 1994 óta ítéli oda az intézet a Közép-Európa-díjat, 1998 óta pedig az Anton Gindely-díjat a Közép-, Kelet- és Dél-Európa kultúrájáról, történelmérôl és integrációjáról szóló publikációkért.

 

GERHARD FINK

a Bécsi Közgazdasági Egyetem tanára, az IDM fôtitkára

Alapításakor, 1953-ban intézetünk azt a feladatot vállalta magára, hogy erôsítse az osztrákok és a szomszéd államokban élôk összetartozását. A szomszédainkkal való jó viszony ápolása, új kapcsolatok létesítése és elmélyítése olyan ügy, amely nem függhet politikai rendszerektôl.

A kommunizmus összeomlása után tevékenységünk hangsúlyai megváltoztak. Az egykor merész utópiának számító vízió mára megvalósítható lehetôséggé vált: az Európai Unió fokozatos keleti bôvítése megnyitja az utat Európa békés újrarendezése felé. E távlat egyben azt a biztos ígéretet jelenti, hogy ha az európai államok az emberi jogok és a demokrácia elsôdleges értékét elismerve önként összefognak, szövetségük tartós és szilárd lesz, másmilyen, mint az elsô és a második világháború utáni határvonások, melyektôl máig szenved Európa, az arab világ és Afrika.

A Duna-térségi és Közép-európai Intézet azon fáradozik, hogy hozzájáruljon a válság leküzdéséhez, támogassa a kelet- és dél-európai államok közeledését az Európai Unióhoz. Azon, hogy összehozzon egymással fiatal embereket és tapasztalt szakértôket, akik erôs, biztonságos és virágzó Európát akarnak teremteni, olyan Európát, ahol teljes életet élhetnek saját kultúrájuk biztonságában, a multikulturális környezetre nyitottan, egységben és sokféleségben.

Mivel az intézet lehetôségei és eszközei korlátozottak, elsôsorban katalizátor és szellemi műhely akar lenni. Tagjai közé hívja a tudomány és gazdaság, a különbözô generációk és szakágak képviselôit. Részt vesz nemzetközi és interdiszciplináris rendezvényeken, melyek hozzájárulnak az EU tervezett bôvítése kapcsán felmerülô problémák megoldásához és a közép-európai és Duna-térségi együttműködés útjában álló szellemi és anyagi akadályok elhárításához.

A fenti célok jelölik ki tevékenységünk súlypontjait az elkövetkezô évekre:

* az EU keleti bôvítése, a nemzeti és nemzetközi együttműködés interkulturális problémái

* a demokratikus fejlôdés és a gazdasági együttműködés elômozdítása

* lobbizás annak érdekében, hogy az európai kormányok aktívabb politikát folytassanak a dunai térségben

* a nemzetközi migrációból fakadó problémák megoldása.

 

AZ IDM KÖNYVSOROZATBAN JELENT MEG:

Andreas Oplatka: Nachrufe auf den Ostblock.

A kötet tíz esszéje arról ad képet, hogy Kelet- és Kelet-Közép-Európa társadalmai miként bírkóznak az összeomlott szovjet hatalmi rendszer, saját közelmúltjuk utóhatásaival. Hogyan dolgozza fel az értelmiség a totalitárius hatalomhoz való kettôs, elutasításból és elfogadásból összeszôtt viszonyát, bemutatja az áldozatok kielégítetlen vágyát az igazságtételre, miközben az új nemzedék nem törôdik a múlttal, a tolerancia fájdalmas hagyománytalanságát ebben a sok nép lakta térségben, vizsgálja a szükségszerűség, az egyén és a véletlen szerepét a szovjet birodalom összeomlásában. (Böhlau Verlag, Bécs, 1998)

Damir Barbaric/Michael Benedikt: Ambivalenz des Fin de sičcle: Wien–Zagreb.

A kötet középpontjában a századfordulós Bécs és Zágráb közötti sokrétű és intenzív szellemi és kulturális kölcsönhatások állnak. Néhány címszó a szerzôk sokoldalú tájékozódásának érzékeltetésére: filozófia, irodalom, költészet, pszichoanalízis Bécsben és Zágrábban, horvát és osztrák szecesszió, Jugendstil, expresszionizmus, városépítés… (Böhlau Verlag, Bécs, 1998)

Der Donauraum

A Duna-térségi és Közép-európai Intézet negyedévi folyóirata 1956 óta jelenik meg. Sokoldalú, multidiszciplináris és informatív tanulmányokban foglalkozik a dunai térség hagyományaival és változásaival, hasonlóságaival és különbözôségeivel a történelem, a társadalom, a kultúra, a művészet, a tudomány, a közlekedés és a politika területén.

TANULMÁNYOK DÍJAZÁSA

Az IDM anyagi lehetôségeihez mérten díjazza a Duna-térségi és közép-európai országokat érintô aktuális vonatkozású kutatásokat, illetve az ilyen témákról írt tanulmányokat, azzal a szándékkal, hogy ösztönözze az európai integrációs folyamatot vizsgáló munkák születését, különös tekintettel a közép- és dél-európai országok együttműködésére.

A támogatások odaítélése kétféle módon történik:

1. Az intézet egy általa különösen érdekesnek tartott témában díjazza az intézet valamely kiadványában vagy más fórumokban megjelent tanulmányokat. A benyújtott tanulmányokat az intézet tudományos tanácsadó testületének tagjai vagy az általuk felkért szakértôk bírálják el, a díjak odaítélésérôl a választmány, illetve az általa felkért személyek döntenek.

2. Az érdekeltek az intézettel közlik tanulmánytervüket, mely megfelel a fentebb vázolt céloknak. Az elbírálás és odaítélés ugyanúgy történik.

Nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy az intézet szerény anyagi eszközei csupán 12 000–15 000 schilling nagyságú támogatást engednek meg. Nagyobb szabású tervek támogatása az intézetnek nem áll módjában. A támogatás fejében a tanulmánnyal kapcsolatos minden jog az intézetre száll, különös tekintettel az intézet által kiadott sorozatban való megjelenés jogára. További felvilágosítást ad az intézetben: Mag. Andreas Wenninger (telefon: 43/1/319-72-58/12, fax: 43/1/319-72-58/4, e-mail:a.wenninger@idm.at).

 

ANTON GINDELY-DÍJ

Alapíttatott 1978/79-ben „a közép-, dél- és délkelet-európai kultúra, történelem és integráció tárgyában megjelent publikációk elismeréséül", olyan tudósok kitüntetésére, akik e nyelvileg, nemzetileg és vallásilag sokarcú térségben munkásságukkal jelentôsen hozzájárultak a határokon átívelô kölcsönös kulturális és történelmi megértéshez és ezzel az „új Európa" gyökereinek feltárásához. A díj adományozásával 1997 óta az intézet van megbízva. Évente kerül odaítélésre, a díjjal 100 ezer schilling jár.

A díj névadója Gindely Antal történész (1829–1892), német-magyar apa és cseh anya gyermeke, 1867-tôl a prágai Károly Egyetem ordináriusa, a bécsi Tudományos Akadémia tagja, Rudolf fôherceg történelemtanára, aki békülékeny álláspontja miatt az egymással szembenálló nemzeti sovinizmusok támadásainak közös céltáblájává vált.

A díj adományozható: a térség történetérôl szóló jelentôs műért; a térség történetérôl szóló nagy számú fontos tanulmányért; életmű elismeréséül; tankönyvek elismeréséül. Mindegyik esetben feltétel, hogy a szerzô a feldolgozott anyagba (források, irodalom) a térségnek legalább két nyelvét vonja be. A kitüntetett állampolgárságát, valamint lakhelyét illetôen nincs kikötés.

Az utóbbi két év kitüntetettjei:

1998: Gerald Stourzh bécsi történész, ny. egyetemi tanár, életműdíj.

1999: Sugár Péter neves nemzetközi történész, elhunyt az Egyesült Államokban, posztumusz díj.

 

Copyright© Európai Utas-2000