A kora nyári Bécs reggeli nyugodtsága az odalátogató számára már-már sokkoló. A határ keleti oldala felôl érkezvén újra és újra (még mindig…) elámul az ember a tisztán tartott utcákon, és bámulva tapasztalja, hogy állandó hajsza és rohanás nélkül is lehet élni.

A belváros egyik kis mellékutcájában, sörözôk és éttermek szomszédságában található az 1989-ben alapított KultuKontakt Austria irodája. Ennek a közép-, kelet- és dél-európai kulturális kapcsolatokat ápoló szervezetnek a létrejötte szorosan kapcsolódik az európai oktatási miniszterek 11 évvel ezelôtti összejöveteléhez. Azon a tanácskozáson fogalmazta meg a közép-európai kulturális együttműködés igényét az akkori osztrák tárcavezetô. A cél az Ausztriával szomszédos országok reformfolyamatainak segítése és a térség országai közti kapcsolat erôsítése volt. A szervezet kezdetben kizárólag a kultúrára összpontosított. Tevékenysége hat évvel ezelôtt oktatási részleggel bôvült.

Kulturális területen az osztrákok kiemelt jelentôséget tulajdonítanak az anyagi támogatásoknak. Az oktatás ügyében fôleg a Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény keretei között fejtik ki tevékenységüket.

Annemarie Türk igazgatóhelyettes elsô helyen az Artists in Residence programot említi, amelynek keretében három állandó műtermüket ajánlják fel közép-európai és – az utóbbi idôben egyre inkább – balkáni képzôművészeknek. Általában háromhónapos, az ott-tartózkodás minden költségét fedezô bécsi ösztöndíjat hirdetnek meg, a terminus végén pedig lehetôség nyílik egy önálló kiállítás megrendezésére.

A KulturKontakt az írók és fordítók számára is kínál ösztöndíjakat, ezeket nem kötik bécsi tartózkodáshoz. 1992 óta a kulturális menedzsmenthez kötôdô programokat is indítanak, többek között kurátorok és kiállításszervezôk számára.

A KulturKontakt igazgatója, Gottfried Wagner szerint tevékenységi körük kiteljesedése Ausztria tavalyelôtti európai uniós elnöki tevékenységéhez kötôdik. Ekkor különbözô szemináriumokat szerveztek, többek között a kulturális menedzsment és az oktatási reform területén. Az igazgató külön kiemeli művészeti központokat támogató programjukat.

– Miként változott meg tevékenységük az elmúlt tíz évben? Aligha lehet összehasonlítani a tíz évvel ezelôtti helyzet feladatait a mostaniakkal.

– Több tendencia is érvényesül. Egyrészt az Ausztria körüli országok ez idô alatt rendkívül gyors fejlôdésnek indultak, így ôk már inkább egyenrangú partnerek, mintsem támogatottak. Ez elsôsorban Magyarországra, Csehországra, Szlovéniára és Lengyelországra vonatkozik. Délkelet-Európa és a Balkán országai jobban rászorulnak a direkt anyagi támogatásra. Másrészt a kezdeti kétoldalú projekteket igyekszünk többoldalú nemzetközi együttműködéssé fejleszteni. Példának okáért van egy komoly szentpétervári programunk, amelyet Ausztria egyedül nem engedhetne meg magának, de különbözô európai uniós pénzek bevonásával mégis fent tudjuk tartani.

Újabban minden évre meghatározunk bizonyos prioritásokat. Idén és jövôre két nagyobb téma köré próbáljuk csoportosítani programjainkat: az egyik a nôk kulturális helyzetével foglalkozó sorozat, a másik pedig a Balkán.

– Tehát tevékenységük Közép-Európa felôl egyre inkább a Balkán és nem utolsósorban Oroszország felé tolódik?

– Ez így nem igaz. Kapcsolatunk Magyarországgal továbbra is rendkívül intenzív, csupán az együttműködés jellege változott meg. Immár nincs szükség akkora támogatásra, mint eddig, mert a programokra fordított pénzek eloszlanak köztünk és magyar partnereink között. A projektek minôsége és mennyisége azonban nem csökkent.

Annamarie Türköt arról kérdezem, hogy szerinte miként változott meg Ausztria és Magyarország viszonya az elmúlt évtizedben. A KulturKontakt igazgatóhelyettese a kapcsolatok elmélyülésérôl beszél. Azonban vannak még lemaradások – teszi hozzá.

– Az együttműködés nem elég erôteljes például a színházak esetében. Ami engem ennél sokkal inkább meglep, hogy komoly hiányosságok vannak a zenei élet terén is. A KulturKontakt három éven keresztül támogatta a gyôri MediaWave fesztivált. A magyar zenei élet annyira fejlett, hogy már nincsen szüksége a mi segítségünkre. A zenekarok például olyan magas szinten játszanak, hogy többé-kevésbé függetlenek tudnak maradni. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy Bécsben nem lehet fiatal magyar zeneszerzôk műveit hallani. Ha van is valamilyen cserefolyamat, az sokkal inkább a klasszikusokat érinti.

– Miként lehetne ezen változtatni?

– A KulturKontakt kis szervezet, korlátozottak a lehetôségei. A nagy zenekaroknak rengeteg pénzre van szükségük, ebben mi nem sokat segíthetünk. Annyit tehetünk, hogy találkozókat szervezünk, de zenekarok utaztatására és bemutatására nincsenek megfelelô anyagi forrásaink. Ez kétségkívül problémát jelent.

– Az osztrákok mindig is közel érezték magukhoz a magyarokat – veszi át a szót Gottfried Wagner –, de volt bennük egyfajta felületesség, és néha bizony a hódítás igénye is megjelent. Ez megváltozott, a magyarokat mára egyenrangú partnernek fogadták el. Ezt mutatják azok a közvélemény-kutatások is, amelyekben arra a kérdésre, hogy kiket szeretnének elsôként az Európai Unió tagjaiként látni, az osztrákok mindig a magyarokat említik. Jó irányban fejlôdnek a dolgok. Azt gondolom, hogy ma már sokkal inkább az egészséges kíváncsiság dominál mindkét oldalon. Mára elhalványult az egyes politikai pártok által ki- és felhasznált félelem, és hiszem, hogy ebben az olyan kulturális szervezetek, mint a KulturKontakt, fontos szerepet játszottak.