Az 1848. március idusát követô események gyorsan szertefoszlatták a reformkori magyar elit optimista reményeit. A magyar nemzetállami törekvések nemcsak Bécs ellenállását váltották ki, hanem a magyarországi nem magyar népeket is saját nemzeti céljaik megfogalmazására sarkallták. A szerb, román és részben a szlovák vezetôk is Magyarország föderatív jellegű átalakítását követelték a nyelvhatároknak megfelelôen. Ezeket a követeléseket a magyar vezetôk kezdetben kategorikusan elutasították. Az ellentétbôl Erdélyben és a Délvidéken elhúzódó gerillaháború, a szlovák területeken kisebb csetepaték keletkeztek. A horvátok a területi-politikai autonómiánál is többet akartak. 1848. március 25-i nemzeti kongresszusukon mindazt igényelték maguknak, amit a magyarok követeltek Bécstôl: a horvát területek (Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a Határôrvidék egy része) egyesítését, nemzeti hadsereget, a horvát parlamentnek felelôs kormányt, horvát nemzeti bankot stb.

Ennél is tovább csak a legéleslátóbbak léptek. E kevesek közé tartozott gróf Teleki László, a forradalmi kormány párizsi követe, aki 1849. május 14-én ezeket írta Kossuthnak: „Különféle nemzetiségek irányt legyünk jogkiosztásban mentôl bôkezűbbek. Nemcsak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is. […] Liberté, égalité, fraternité, még nem elég. A népek nemzetiségi életet is kívánnak élni. Olly rendszert kellene állítanunk, melly által a nemzetiség egysége hiányát az egyéni, és nemzetiségi jogok egyeztetése és méltánylata által pótolják."

Az egyéni (állampolgári) és kollektív (nemzetiségi) jogok körérôl és ezek egymáshoz való viszonyáról, vagyis az új magyar állam belsô berendezkedésérôl, valamint az ország külsô kapcsolatrendszerérôl a következô években az emigrációba menekült és az itthon maradt magyarok egyaránt sokat gondolkodtak és írtak. A Habsburg Birodalom keretén belüli és az egyéni szabadságjogokat hangsúlyozó megoldási javaslatok elméletileg legigényesebbikét báró Eötvös József dolgozta ki. A Habsburg Birodalom helyett a szomszédos kisállamokkal szoros együttműködésre lépô független, belsôleg ugyanakkor a kollektív nemzetiségi jogok széles körét biztosító Magyarország legismertebb koncepcióját pedig Kossuth Lajos vetette papírra.

Romsics Ignác

Az országban levô különbözô nyelvek s görög szertartású egyházakra nézve, addig is, míg a kidolgozandó alkotmány szerkezetéhez képest részletes intézkedés törvényhozás útján történnék, részint a haza nem magyar ajkú polgárainak bôvebb megnyugtatására, részint a kormánynak ideiglenes rendezési intézkedéseiben utasításul, határozatképen kijelentetik:

1. A magyar birodalom területén lakó minden népiségek nemzeti szabad kifejlôdése következôkben ezennel biztosíttatik:

2. Országlati, közigazgatási, törvénykezési, hadiügyekben mint diplomatiai nyelv a magyar használtatván, az országban divatozó minden más nyelvek használatára nézve kimondatik:

3. A községi tanácskozásokban mindenki akár magyar, akár anyanyelvén szólhat, a jegyzôkönyv pedig a községben divatozó nyelvek közül azon nyelven fog vezettetni, mely szabad választás szerint megállapíttatik.

4. A törvényhatósági mindenféle ülések tanácskozásaiban mindaz, ki szólásra feljogosítva van, véleményét és szavát akár magyar, akár anyanyelvén elôadhatja.

Mely törvényhatóságban valamely népfaj az összes lakosság számának felét túlhaladja, ott a jegyzôkönyv – ha kívántatik – annak nyelvén is szerkesztendô.

De a levelezések a nemzetgyűléssel, kormánnyal és minden más törvényhatóságokkal mindig magyarul vezetendôk.

5. Ha az esküdtszék vagy elsô bíróságú törvényszékeknél a szóbeli eljárás behozatik, a 4. pont alatt kimondott elv ezen bíróságok elôtti eljárásokra is kiterjesztetik.

6. Amely nyelv községi nyelvül meg van állapítva, azon községekben a nemzetôrök ugyanazon nyelven fognak vezényeltetni.

7. Az elemi tanodákban tanítási nyelvül mindig a községi vagy illetôleg az egyházi nyelv fog használtatni.

8. Az egyházközségnek anyakönyvei és egyházi ügyei az egyházbeli község anyanyelvén fognak vezettetni.

9. Folyamodványát mindenki anyanyelvén is bárhová benyújthatja.

10. A görög szertartásúak zsinata összehívatván, egyházi és tanodai ügyeikben – mint bár más hitfelekezetbeliek – szabadon intézkedhetnek, püspökeiket szabadon választhatják, a román és szerb ajkúak egyházbeli egységének kérdése szintén e zsinatra bízatván.

11. A görög szertartásúak egyházai és tanodái mindazon kedvezményekben részesíttetnek, melyek az álladalom által más vallásbelieknek meg fognak adatni.

12. Tanodai és egyházi alapítványaikat a görög szertartásúak kizárólag maguk kezelendik.

13. Számukra a budapesti egyetemnél külön hittankar fog felállíttatni.

14. A hivatalra s tisztségekre alkalmazás nyelv és vallás figyelembevétele nélkül általában az érdem és képesség szerint fog történni.

15. A kormány felhatalmaztatik és illetôleg kötelességévé tétetik ezen elvek alapján foganatosítani illetô rendeleteit és intézkedéseit.

16. A kormány felhatalmaztatik különösen a románok és rácok elôadandó jogszerű kívánatainak eleget tenni, sérelmeiket orvosolni rendelet vagy a nemzetgyűlésen hozandó törvény által.