AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA -
MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM ELSŐ SZÁM
44.
Hazánkban a társadalomtudománnyal foglalkozó szakemberek már a hetvenes években elôszeretettel foglalkoztak az ifjúsági korosztály változásainak vizsgálatával. A kutatások eredményei azonban nem juthattak el a széles nyilvánossághoz, és a hivatalos szervek részérôl gyanakvás fogadta ôket, mivel nem feleltek meg annak a képnek, amelyet a politika minden erôvel fenntartani igyekeztek. Tavaly októberben kormányzati megrendelésre és támogatással átfogó kutatás indult meg, amely megkísérli feltérképezni az ifjúság helyzetében az elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett változásokat. Az Ifjúság 2000 elnevezésű úgynevezett nagymintás vizsgálat a megrendelô és a benne részt vevôk szándéka szerint egyrészt kellô információval látja el a döntéshozókat, másrészt megveti az alapját annak, hogy – követve az Európai Unió számos országának példáját – hazánkban is meginduljon egy átfogó, a kormányzat által is támogatott rendszeres ifjúságkutatás. A program lebonyolításában a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet mellett több, hasonló területen is tevékenykedô szervezet vett részt (a KSH, az MTA, az Oktatáskutató Intézet, a Századvég – Politikai Iskola Alapítvány). A Laki László szociológus által irányított team 2001 márciusában hozta nyilvánosságra elôzetes jelentését, míg a kutatási záróbeszámolót november 30-ig készíti el. Az Ifjúság 2000 kutatást a 15–29 éves korosztályt reprezentáló, 8000 fôs országos minta megkérdezésével végezték.
Oktatási helyzet, esélyegyenlô(tlen)ség
Az oktatásnak igen nagy szerepe lehet a társadalmi
esélyegyenlôtlenségek mérséklésében. Az iskolát sokan a társadalmi mobilitás
legfontosabb közintézményének tartják, mely az egyéni felemelkedés, a kulturális
folytonosság átadásának helyszíne és a gazdasági hatékonyság növelésének
eszköze. Az ifjúsági és sportminiszter tavaly májusi jelentése megállapítja: az
általános iskolai oktatásban manapság a tanulólétszám folyamatos és jelentôs
csökkenése regisztrálható. 1999-ben például a tíz évvel azelôtti létszámnak
77,6 százaléka volt megtalálható az általános iskolákban, e tendenciát azonban nem
követte rugalmasan az intézmények számának alakulása, mely ugyanezen idôszak alatt
csaknem 6 százalékkal nôtt. A pedagógusok létszáma csökkent, de kisebb mértékben,
mint a tanulóké. Ami a középiskolát illeti, folyamatosan emelkedik az ilyen
végzettségűek népességen belüli részaránya. A fôiskolákra, egyetemekre
felvételt nyert hallgatók számának emelkedése a kilencvenes évek eleje óta
töretlen, azonban figyelemre méltó a nemek közötti különbség: 1992 óta a nôk
létszámbôvülésének mértéke meghaladja a férfiakét. A felsôoktatás-fejlesztési
koncepció 2010-re az EU-átlag elérését tűzi ki célul, ez a 18 éves korosztály 50
százalékának bejutását jelenti a felsôoktatásba a jelenlegi egyharmaddal szemben.
A szociológuscsoport felmérése szerint Magyarországon általánosságban emelkedik az
iskolázottsági szint, növekszik az iskolában eltöltött idô. A jelenleg oktatásban
részesülôk körén belül a legtöbben szakközépiskolában vagy gimnáziumban
tanulnak (az összes tanuló közel fele). A tanulmány megállapítja: a közép- és
felsôoktatás expanziója a származási és területi egyenlôtlenségek körülményei
között ment végbe. (Az esélyegyenlôtlenség diagnózisa egyébként az egész
ifjúságkutatáson végigvonul, a munka világától kezdve egészen a kulturális
fogyasztásig.) Csak egy példa: a Budapesten élôk között az országos átlaghoz
képest kétszeres az egyetemet végzettek aránya! Az iskolai hierarchiában való
feljebbjutás a felmérések tanúsága szerint szoros összefüggést mutat a szülôk
iskolázottságával is.
Megélhetés
Az állásban lévô fiataloknak hozzávetôlegesen a
kétharmada fizikai, háromtizede szellemi munkakörben dolgozik, öt százalékuk pedig
önálló vállalkozó, vagy családi vállalkozás keretei között tevékenykedik.
Ugyanakkor ezek az arányok településtípusonként jelentôsen eltérnek egymástól,
hiszen a községekben lakóknál a fizikai munkakörben dolgozók aránya körülbelül
hetvenöt százalék. A dolgozó fiatalok fele számolt be arról, hogy 20–40 ezer
forint közötti nettó bért visz haza havonta további egyharmada pedig 41–60
ezret. Az ennél jobban keresôk aránya csak nyolc százalék. Persze itt is jelentôs
regionális különbözôségek figyelhetôk meg, legjobban a fôvárosiak, legrosszabbul
az Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon élô ifjak keresnek. Nem csoda, hogy a
dolgozó fiatalok egynegyede „elégedetlen”, nyolc százaléka pedig
„nagyon elégedetlen” keresményével. A fiatalok egyébként meglehetôsen
reálisan ítélik meg saját, illetôleg családjuk anyagi helyzetét. Kétötödük
szerint „beosztással jól kijönnek”, másik kétötödük szerint „éppen
hogy kijönnek” jövedelmükbôl. A fiataloknak mindössze 5 százaléka ítélte
nagyon jónak anyagi helyzetét, ezzel szemben több mint egytizedük úgy látja, hogy
hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak, 3 százalék pedig nélkülözésrôl számolt
be. A fiatalok háromötöde az elmúlt évben nem volt üdülni, a rekreáció
elmaradásának negatív hatásait, azt hiszem, nem szükséges részletezni.
A 15–29 éves korosztály egyharmada jelezte, hogy eddigi élete során már volt
munkanélküli. Mivel a legfiatalabbak közül sokan még nem is kerestek munkát, a
kutatók felmérték a munkanélküliséget a korábban már munkát vállalt fiatalok
között is, eszerint az eddig munkaviszonyban állóknak csaknem a fele volt már állás
nélkül. Mindezek alapján nem meglepô, hogy a jelenleg dolgozó fiatalok egyhatoda tart
állása elvesztésétôl.
Lakás, otthonteremtés
Az Ifjúság 2000 kutatás adatai alapján elmondható: a fiatalok önállósulásának, függetlenedésének egyik legnagyobb akadályát ma a mostoha lakáskörülmények jelentik. A fiatalok hetven százaléka él együtt szüleivel, s csupán egyötödük rendelkezik önálló lakással. A többiek albérletben, a házastárs szüleivel, ismerôsökkel, rokonukkal élnek. Még a munkavállaló fiatalok körében is csak az egynegyedet közelíti az önálló lakással bírók aránya, míg a házasságban élôknél már jobb a helyzet: itt ez az arány háromötöd. Mindezek fényében akár meglepetést is okozhat, hogy a felmérés szerint a fiatalok háromnegyede megfelelônek tartja lakáskörülményeit.
„Kulturális fogyasztás”
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy lényeges
átrendezôdés történt az ifjúság körében mind a kultúrához és közvetítô
intézményeihez, mind az értékekhez viszonyítva. Minél fiatalabb korosztályt
vizsgálunk, annál nagyobb arányban találunk kulturális intézménybe (színház, mozi
stb.) látogatókat, ez talán összefüggésben lehet azzal, hogy az iskolában még
kényelmesebben vehet részt a diák szervezett színház- és múzeumlátogatáson vagy
akár házi vetítésen.
A társadalom kettészakítottsága persze itt is megjelenik. A gyorsjelentés szerint
vannak, akik gyakorlatilag dúskálnak a kulturális javak fogyasztásában, mások alig
férnek hozzá, s egy ponton túl éppen ezért már nem is ismerik fel saját
szükségleteiket, így kulturális aktivitásuk minimálissá, formálissá válik. Az
olvasó már kitalálhatja, hogy a budapesti fiatalok élen járnak a – nehéz
megszokni a kifejezést – kulturális fogyasztásban, míg a „falusiak”
inkább a művelôdési házakba járást, a helyi diszkókat, bálokat, mulatságokat
részesítik elônyben. A 15–19 éves korosztály 46 százaléka olvas valamilyen
könyvet, míg a felsôbb életkori csoportokba tartozók valamivel több mint egyharmada.
A budapesti fiatalok közel háromötöde olvasott könyvet az elmúlt idôszakban, az
elmaradottabb régiókban az olvasási arány egyharmad körül mozog.
Közismert tény, hogy a fiatalok általában fogékonyabbak a technikai újdonságokra,
mint az idôsebb generációk. Ma már az ifjak egyharmada rendelkezik mobiltelefonnal,
ám elgondolkodtató, hogy még mindig csupán kevesebb mint 50 százalékuk használ
számítógépet. Az internetet is csak ezek elenyészô hányada (8 százalék) tudja
otthon használni, tehát a vizsgálat alapján megállapítható, hogy a világháló
otthoni használata jelenleg csak a fiatalok egy szűk, egyébként is elônyös
helyzetben lévô rétege számára elérhetô. Ez újratermeli és megerôsíti a
fiatalok közötti esélyegyenlôtlenségeket.
Sportolás, egészség
A vizsgálat tanúsága szerint a válaszadók egyharmada
mondta azt, hogy rendszeresen edzi testét. Az életkor elôrehaladtával egyre jobban
csökken a rendszeres testmozgást végzô fiatalok aránya. S persze megint a területi
különbség: a nagyobb városokban egyértelműen több fiatal sportol, mint a kisebb
településeken. A sportot mellôzôk elsôsorban a szabadidô hiányát jelölték meg
mint a sportolást hátráltató okot. (Itt meg kell jegyeznem, hogy egy másik felmérés
szerint a szabadidô kétharmadát ma már tévénézéssel töltik a fiatalok, így sok
esetben elôfordulhat, hogy mozgás helyett inkább ezt a szórakozást választják.
Külön tanulmányt érdemelne annak kifejtése, milyen hátrányokat okoz a rengeteg
televíziózás a fiatalok testi-lelki-erkölcsi állapotára, fejlôdésére nézve.)
A vizsgált korosztály harmada vallotta magáról, hogy rendszeresen (naponta)
dohányzik, további 5 százalékuk pedig hetente legalább egyszer rágyújt. A fiatalok
körében tehát jelentôs, mintegy 35 százalékos a dohányzás elterjedtsége. Ezt
persze árnyalják az életkori, képzettségbeli és nemi sajátosságok. Kiemelendô,
hogy nagyon erôs öszszefüggés mutatható ki a szülôk dohányzási hajlandósága és
a fiatalok dohányzása között.
A 16–29 évesek 59 százaléka állította, hogy fogyasztott már alkoholt. A
férfiak és az idôsebbek itt is felülreprezentáltak.
Az önbevalláson alapuló, anonim kérdôívben a megkérdezettek 7 százaléka jelezte,
hogy kipróbált már valamilyen drogot. Itt jóval nagyobb a budapestiek aránya, sôt a
középfokú vagy annál magasabb képzettségű fiatalok is gyakrabban nyúlnak
„hangulatjavító” szerekhez. Egy másik felmérés szerint egyébként az
egyetemeken legelterjedtebb a drogfogyasztás a fiúk, a bölcsészek, valamint az elsô
és harmadik évfolyamosok között.
Családalapítás
Az Ifjúság 2000 adatai alátámasztják azokat a megfigyeléseket, melyek az elmúlt évtizedben felgyorsult folyamatokról: a házasságkötések számának visszaesésérôl, az élettársi kapcsolatok terjedésérôl, a házasodási életkor kitolódásáról és a gyermekvállalási kedv csökkenésérôl szólnak. Itt csak arról teszek említést, hogy a fiataloknak csupán közel fele rendelkezik kiforrott elképzelésekkel a gyermekvállalásról. A legtöbben (28 százalék) két, 13 százalékuk pedig egy gyermeket tervez, és csupán 5 százalékuk szeretne három vagy több gyermeket. A többiek egyelôre várakozó álláspontra helyezkednek, és fôként a körülményektôl és a jövôtôl teszik függôvé kimondatlan vagy homályos elképzelésük teljesítését.
Vallásosság
A felmérés áthagyományozott vallási kultúráról, gyengülô vallási önidentifikációról és az egyháziasan vallásos csoport kisebb arányáról tanúskodik. A 15–29 éves korosztály egytizede mondja magát az egyház tanítása szerint vallásosnak, és majdnem minden második megkérdezett úgy válaszol, hogy a maga módján vallásos. Így tehát az így vagy úgy vallásosak a vizsgált fiatalok közel háromötödét teszik ki. Ateistának 8 százalék vallotta magát. A fiatalok kétharmada katolikus, egyötödük református, s csupán három százalék evangélikus – születési bejegyzés szerint. A felekezethez tartozás azonban nem túlnyomó szempont a vallási önmeghatározásban: a fiatalok majdnem fele érzi úgy, hogy nem tartozik semelyik felekezethez sem. Hetente jár templomba a válaszadók 8 százaléka, egyharmaduk viszont sohasem.
Személyes tervek,elképzelések, társadalmi közérzet
A megkérdezett fiatalok 90 százalékának van kialakult
elképzelése jövôjérôl. A gyakoriság sorrendjében: sikeres szereplés a
munkaerôpiacon, tanulás, saját lakás, családalapítás, gyermekvállalás szerepelnek
az óhajok listáján. A megvalósulás esélyeit tekintve a válaszadók 88 százaléka
bizakodó.
A rendszerváltás óta eltelt idôszakot értékelve a fiatalok válaszai alapvetôen
negatívak voltak, fôként az életszínvonal-esést kritizálták. Saját jelenlegi
helyzetük megítélésében kiegyensúlyozottabb a kép: összességében semleges
megoszlás mutatkozik. A jövôre vonatkozó társadalmi várakozások azonban már
egyértelműen pozitívak: a fiatalok négytizede vár pozitív változást, egynegyedük
változatlanságra tippel, és csak alig egyötödük tart a gazdasági helyzet
romlásáról. Jövôbeni személyes helyzetüket viszont igen bizakodóan értékelik a
fiatalok.
Politika
A politikai érdeklôdés igen alacsony intenzitása (a
18 évesnél idôsebbek csupán 45 százalékát érdekli kisebb-nagyobb mértékben a
politika) a politikai tájékozottság és a politikai részvétel alacsony mutatóival
társul. A nagykorú megkérdezetteknek csupán 77 százaléka tudta megnevezni a Magyar
Köztársaság jelenlegi elnökét. A politikai önbesorolásra a megkérdezett 18 éven
felülieknek alig több mint a fele vállalkozott. Közülük 47 százalék semlegesnek
nevezte magát, a „baloldaliak” aránya 20, a „jobboldaliaké” 33
százalék. A megkérdezettek 23 százaléka nem venne részt a választásokon, további
25 százalék pedig bizonytalan volt. Akik nyilatkoztak pártpreferenciájukról,
legmagasabb arányban a Fideszt (49 százalék) említették, ezt követte az MSZP (29
százalék), az SZDSZ (9 százalék), a MIÉP (4 százalék), az FKgP (3 százalék) és
az MDF (2 százalék).
A kormány tevékenységének megítélésére a 18 évnél idôsebb válaszadók 65
százaléka vállalkozott. 63 százalékuk nyilatkozott negatívan, 37 százalékuk
pozitívan. A baloldali ellenzék tevékenységét 67 százalék ítélte negatívnak, 33
százalék pozitívnak, de ennek a kérdésnek a megválaszolására csak a
megkérdezettek 42 százaléka vállalkozott.
A fiatalok kétharmada egyetért az uniós csatlakozás gondolatával. A támogatottság
fôleg a magasabb iskolai végzettségűek és a gazdaságilag elônyösebb helyzetben
lévô régiók lakóinál erôs. A fiatal korosztály véleménye szerint a csatlakozás
legvalószínűbb dátuma 2005. A többség pozitív hatásokat vár a csatlakozástól,
de a döntéshozók figyelmét mindenképpen fel kell hogy keltse az a tény, hogy a
fiatalok körülbelül egyharmada nem tudja megítélni az integráció valós hatásait,
ami arra utal, hogy a tájékoztató munka hatékonyságán van mit javítani.
Szervezeti tagság,szervezettség
A fiataloknak kevesebb mint egyhatoda tagja valamilyen szervezetnek. Ezen belül a legtöbben egyházakhoz kötôdnek (a válaszadók 7 százaléka), illetve sport- vagy szabadidôs szervezetekhez (4 százalék). Politikai szervezethez a megkérdezett 8000 fiatal közül mindöszsze 32-en tartoztak. Különösen feltűnô a helyi, illetve a környezetvédelmi szervezetekkel szembeni apátia – állapítja meg a gyorsjelentés. A fiatalok alig több mint tíz százaléka vett részt ifjúsági szervezet által rendezett eseményen. Az adatok azt mutatják, hogy a rendszerváltás után kialakult mozgalmak (cserkészek, úttörôk szervezetei, diákszervezetek, politikai szervezetek) még rendezvényeik, megmozdulásaik révén sem tudták megérinteni az ifjúságot.
Copyright© Európai Utas-2001