Európai Utas

AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM ELSŐ SZÁM
44.


Pomogáts Béla
KONGRESSZUS JYVÄSKYLÄBEN

juv.jpg (28838 bytes)
Alvar Aalto egyetemi épületei Jyvaskylaben

Finnországban mindig jó magyarnak lenni, hiszen a finnek között hagyományosan elevenebb erôvel él nyelvrokonságunk tudata, mint nálunk. Az idén nyáron ez a jó érzés még kellemesebb volt, minthogy szinte egész Finnország odafigyelt a tóvidék barátságos egyetemi városában, Jyväskyläben rendezett Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusra. A kongresszust rendezô Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság ezúttal ötödször hívta össze a hungarológiai tudományok (magyar nyelvészet, irodalomtörténet-írás, történettudomány, néprajztudomány) művelôit. (Az elsô kongreszszust még 1981-ben Budapesten, a következôket sorra Bécsben, Szegeden és Rómában rendezték.) A jyväskyläi tanácskozás kétségkívül a legnagyobb szabású tudományos esemény volt a Szent István-i millennium esztendejében: több mint ötszáz magyarságtudománnyal foglalkozó szakember gyűlt össze Magyarországról, a Kárpát-medence magyar közösségeibôl, Csehországból, Lengyelországból, Oroszországból, Németországból, Angliából, az Egyesült Államokból, Japánból és természetesen Finnországból, amelynek egyetemei (Helsinkiben, Turkuban, Jyväskyläben) hagyományosan a hungarológiai tudományok jelentôs műhelyeiként tevékenykednek.
A kongresszust augusztus 6-a és 10-e között rendezték, elôtte lehetôségem volt néhány napot Helsinkiben tölteni, a Finn Irodalmi Társaság (Soumalaisen Kirjallisuuden Seura) meghívására. A társaság 1831-ben jött létre, valójában nem írószervezet, inkább akadémia, amelynek igen nagy szerep jutott a finn folklór gondozásában, így Elias Lönnrot, a Kalevala szövegének egybegyűjtôje és kialakítója is a társaság egyik vezetôje volt. A Finn Irodalmi Társaság archívumai ma is a finn kulturális örökség rendkívül gazdag tárházai, hatalmas népköltészeti gyűjteménye, könyvtára és kézirattára mellett igen gazdag levéltára is van, ennek anyagából tették elém például Bartók Béla egy levelezôlapját, amelyet 1935-ben küldött Ilmari Krohnnak, a neves néprajztudósnak.
A Finn Irodalmi Társaság archívumaival és munkájával Iris Schwanck igazgató asszony kollegiális kalauzolása révén ismerkedtem meg, vehettem például kezembe Lönnrot kézírásos gyűjteményének néhány darabját, illetve a Kalevala elsô (1835-ös) kiadását. Ugyancsak a társaság reprezentatív székházában ismerkedhettem meg a magyar irodalom finn, valamint a finn irodalom magyar fordításának újabb eredményeivel. El kell mondanom, hogy a korábbiakhoz képest a finn irodalom magyarországi recepciója némileg visszaesett, miközben legjobb íróink rendszeresen kapnak szerepet a finn kiadók programjában. Északi rokonaink és ez idei vendéglátóink irodalma mindenképpen megérdemelné a nagyobb figyelmet, hiszen Finnország az egyik legfontosabb kulturális partnerünk, és szövetségesünk lehet abban az európai integrációban, ahol a finnek már jelen vannak, és ahová mi is törekszünk, vágyakozunk.
A néhány napos helsinki tartózkodás után érkeztem meg Jyväskyläbe, a tóvidék újabban felfejlôdô „fôvárosába”, amelynek egyetemi épületei jórészt a világhírű finn építész, Alvar Aalto tervezôasztalán kapták meg formájukat. Jyväskylä egyetemi város, hatalmas campusa szép fenyôerdôben helyezkedik el, és az egyetemi oktatásban természetesen nagy szerepet kapnak a hungarológiai stúdiumok is. A kongresszus rendkívül gazdag programot kínált: a délelôtti plenáris elôadások mellett szimpóziumok és kerekasztal-megbeszélések foglalkoztak a hungarológiai tudományok eredményeivel és tennivalóival.
A plenáris elôadások között Dávidházi Péter az irodalomtörténet-írás nemzeti stratégiájáról, Holger Fischer a hungarológia problémáiról és perspektíváiról, Romsics Ignác a modern magyar történetírásról, Fejôs Zoltán az etnikai konfliktusok kulturális hátterérôl, Matti Vainio a nemzeti jelképekrôl tartott elôadást. A szimpóziumok valójában kiselôadások és korreferátumok formájában ezeket a plenáris elôadásokat egészítették ki, illetve gondolták tovább. Nehéz feladat lenne részletes beszámolót adni ezekrôl a szimpóziumokról, minthogy vagy egy tucat zajlott egymással párhuzamosan (több épületben), és a résztvevôknek nagyon is ki kellett használni a kongresszus munkanapjait, hogy a leginkább érdekesnek ígérkezô elôadásokon jelen lehessenek.
Így azután magam is csak azokról az elôadásokról tudtam képet alkotni, amelyeket legalább részben meghallgathattam. (Az egyemi campuson állandó volt a jövés-menés: mindenki valamelyik elôadásra igyekezett, az idôbeosztás azonban szüntelenül felborult, így aztán az ember nemegyszer nem azt az elôadást fogta ki, amelyre kíváncsi volt.) Persze így is voltak emlékezetes pillanatok: kiselôadások, amelyek igen fontos kérdéseket taglaltak, és a hallgatóság aktivitását is felkeltették. Így az újvidéki Bányai János által vezetett szimpózium, amely a közép-európai nemzeti mítoszokat vizsgálta, a Pritz Pál által irányított megbeszélés, amely a XX. századi magyar külpolitika kérdéseivel foglalkozott, a Szegedy-Maszák Mihály és Dobos István által vezetett, amely a manapság olyan nagy érdeklôdést kiváltó kanonizációs-rekanonizációs folyamatokat világította meg, az Ujváry Gábor és Varga J. János-féle szimpózium, amely a külföldiek magyarságképének alakulását, illetve a magyarságkép alakításának lehetôségeit mérte fel, a Veres András-féle, amely a kommunista korszak „irányított irodalmának” működésérôl, az irodalom és a hatalom konfliktusairól adott képet, vagy a Péntek János kolozsvári egyetemi tanár által vezetett, amely a kisebbségi magyarság nyelvi helyzetét mutatta be.
A plenáris elôadásokat, illetve a szimpóziumokat úgynevezett kerekasztal-megbeszélések egészítették ki, ezeken húsz-harminc, az adott kérdés iránt érdeklôdô kutató cserélt eszmét. Ilyen kerekasztal-megbeszélést vezetett Pálinkás József oktatási miniszter a magyar oktatáspolitika és a hungarológia kapcsolatáról, Jankovics József, a rendezô Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság fôtitkára a hungarológia fogalmának változásairól, Ferenczi László a magyar irodalom külföldi terjesztésérôl, Szopori Nagy Lajos, a finn irodalom ismert hazai tolmácsolója a finnek magyarországi megítélésérôl. Jómagam a cenzúra és öncenzúra formáiról tartottam elôadást, illetve vezettem kerekasztal-megbeszélést, és igen tartalmas eszmecsere alakult ki arról, hogy a mögöttünk lévô kommunista korszakban miként is működött a cenzurális rendszer, és mindez milyen következményekkel járt az irodalom öncenzúrájának kialakulásában.
A jyväskyläi kongresszus nemcsak szakmai tekintetben emelkedett ki a tudományos élet hasonló tanácskozásai közül, hanem abban is, hogy lehetôséget adott a magyar és a külföldi hungarológusok találkozására, megismerkedésére, további tudományos együttműködési tervek megfogalmazására. Mindebben nagy szerepet kaptak a kongresszusnak azok a programjai, amelyek a hungarológusok ismerkedését szolgálták, így az esti fogadások, közöttük Mádl Ferenc köztársasági elnöké, a kirándulások, a könyvbemutatók és a filmvetítések. Megrendezte soros konferenciáját a Nemzetközi Hungarológiai Központ, és megtartotta közgyűlését a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, amely elnöki tisztségében megerôsítette Amedeo di Francesco nápolyi egyetemi tanárt, és megváltoztatta a társaság elnevezését, amely ettôl kezdve Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság néven jelenik meg a tudományos életben.
Végül is: a szép finn városban sikeres tudományos kongresszus résztvevôi lehettünk, hála a finn és magyar szervezôbizottságnak, mindenekelôtt Tuomo Lahdelmának, a jyväskyläi egyetem tanárának. A következô hungarológiai kongresszusnak 2006-ban Debrecen lesz a házigazdája: Jyväskylä magas mércét állított, nemcsak szakmai színvonalban, hanem a környezet otthonosságában is.


Copyright© Európai Utas-2001