AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
44.

Marta Îelezná
FRANZ KAFKA KÖZPONT PRÁGÁBAN

A kommunista rezsim alatt Franz Kafka íróként több okból is persona non grata volt Csehszlovákiában. Elôször is, bár tudott csehül, nem ezen a nyelven írt, és ezért nem is ismerték el „nemzeti írónknak”. Ráadásul zsidó származású volt. Másodszor, az 1963-as libicei konferencia akaratlanul is politikai célra használta fel az írót: a reformkommunisták próbálták itt visszahelyezni Kafkát a cseh kulturális közegbe, aki emiatt politikai ellenfeleik figyelmének homlokterébe került. Az író az idegenség szimbólumává vált, ami a munkásosztály örömteli jövôjét sulykoló képpel nemigen fért öszsze, így mint veszélyes elemet kezdték kezelni. Az 1968-as megszállást követôen az 1989-es bársonyos forradalomig mindössze egy könyv jelent meg Kafkától, és ez is inkább turistacsalogató volt azok számára, akik az író születésének századik évfordulójára özönlöttek Prágába. Kafka művei nem kerülhettek be az iskolai tananyagba, kivételt ez alól talán csak a prágai Bölcsészettudományi Kar német tanszéke jelentett.
Így noha az lett volna természetes, hogy a Franz Kafka Társaság, az író fontosságára tekintettel, legalább a második világháború után rögtön megalakuljon, erre 1989-ig várni kellett. Ma a társaságnak körülbelül kilencszáz tagja van, közülük kétszázan külföldiek. Az osztrák, holland vagy amerikai Kafka-társaságokkal szemben, amelyek tudományos céllal jöttek létre, a mi társaságunknak a tudományos célokon túl általános kulturális céljai is vannak. Szeretnénk feltámasztani azt a hagyományt, amelybôl a prágai német irodalom egyedülálló jelensége származik, feléleszteni a köztudatban a pluralitás fontosságának belátását, felhívni a figyelmet arra, hogy a közép-európai régióban évszázadokon keresztül csehek, németek, zsidók, magyarok, szlovákok és más nemzetiségek éltek egymás mellett. Azt is tudatosítani igyekszünk, hogy ez a sok szálból szövôdô együttélés mennyire inspirálóan hat a demokrácia, a humanizmus és a tolerancia eszméire.
Társaságunk nem kizárólag Franz Kafkával foglalkozik, neve számunkra a fent említett hagyományokat is szimbolizálja. Azonban Franz Kafka örökségével is kiemelten foglalkozunk. Úgy, ahogy Kafka munkássága, mi is szeretnénk a cseh kultúra részévé válni.
Hadd hozzak erre egy példát: Kafka műveit sok nyelvre lefordították, és valószínűleg a világ minden civilizált országában kiadták. Talán meglepô, de épp az író hazája kivétel ez alól. Naplói, novellái, töredékben maradt művei és levelezése a mi erôfeszítéseinknek köszönhetôen jelent meg elôször cseh nyelven, és társaságunk kezdte meg az író anyanyelvén öszszes műveinek sajtó alá rendezését is.

A Franz Kafka Társaság önkéntes civil szervezôdés, amely céljai elérése érdekében megalapította a Franz Kafka Központot. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy tíz évig betölthettem az igazgatói posztját ennek a nonprofit civil intézménynek, amely kizárólag a váltakozó sikerrel folytatott adománygyűjtésbôl tartja fenn magát. Lehet, hogy az adománygyűjtés váltakozó sikere a szeszélyes klímájú cseh politikának is köszönhetô, amely néha bolondokházára emlékeztet, bár lehet, ez a megfigyelés idônként elmondható a Föld minden pontjáról. Sokan azt gondolják, hogy Kafka nevével összekötni az elképzeléseinket eleve melléfogás, hiszen ezzel máris megidézzük Kafka furcsa és megmagyarázhatatlan világát. De más magyarázat is van – például az, hogy a csehek ambivalensen éreznek Kafka iránt, nehezen emésztik meg azt a tényt, hogy Prágát és a Cseh Köztársaságot Kafka tette híressé az irodalomban, és nem mondjuk Alois Jirá‰ek.
Bármi legyen is az igazság – és távol álljon tôlem, hogy ezen a fórumon panaszkodjak –, a bürokráciával folytatott viaskodás, amelyet Kafka oly páratlan tehetséggel ábrázolt, munkám során az egyik fô problémát jelentette. Mondok egy példát: 1989 után sok prágai utca kapott új nevet, például a Lenin sugárút Európa sugárút lett. Megjegyzem, senki nem sietett a szükséges lakcímváltozásokat a személyi okmányaiba is átvezettetni. De azt az egyszerű célt elérni, hogy Prágában Kafkáról utcát nevezzenek el, nyolc évünkbe tellett.
Három vagy öt évvel ezelôtt még elmondhattam volna, hogy a Franz Kafka Központ részben önfenntartó, hogy van két könyvesboltunk, egy antikváriumunk, egy kávézónk és egy galériánk. A bürokrácia azonban nem a szebbik arcát mutatta felénk. Jelenleg már csak egy kiadóval, egy könyvtárral, egy kiállítóteremmel és egy elôadóval rendelkezünk. Projektjeink fontosságát és a szükséges szakmai hozzáértésünket csak értelmiségi körök és a Prágában található külföldi kulturális intézetek, mint például a Goethe Intézet, az osztrák, lengyel vagy a magyar kulturális intézet, illetve az Írószövetség, a Pen Club, a zsidó közösség és hasonló szervezetek ismerik el, de nem azok, akik a fennmaradásunkat illetô kérdésekben döntenek. Az egyetlen üdítô kivételt talán csak a prágai fôpolgármester jelenti, akit azonban a bürokraták már megpróbáltak elmozdítani posztjáról.

Mindezen nehézségek ellenére megpróbáljuk (mind a heten, akik a központnál dolgozunk) folytatni munkánkat, mert úgy érezzük, hogy van értelme annak, amit csinálunk, és remélem, nem hangzik dicsekvésnek, maradandó értékeket alkotunk. Értékes könyvek sorát adjuk ki, amelyeket a kommunizmus idôszaka alatt betiltottak, vagy eddig kívül maradtak a nemzetközi közönség figyelmén. Kiváló művészekkel rendezünk kiállításokat, szemináriumokat és irodalmi esteket, diákok számára irodalmi pályázatokat hirdetünk, például a Max Brod-díjért. De nem kizárólag a múltba tekintünk, nem a múlton rágódunk, csak megpróbáljuk helyükre tenni azokat a dolgokat, amelyeket a kommunista kulturális irányítás alatt eltüntettek azért, hogy régiónk kulturális történetérôl hiányos, tudatosan eltorzított képet véssenek be az emberek tudatába. Kafka szellemi hagyatéka végtelen és idôtlen, és ezt próbáljuk meg feléleszteni, jelenünkké tenni. A Max Brod-versenyen a diákok nemcsak Kafkáról és a prágai német irodalomról írnak esszéket, hanem olyan témákkal is foglalkoznak, mint a globalizáció, a feminizmus, a rasszizmus, hôsök, hôsiesség és hasonlók.
Végezetül két nagyobb tervünkrôl szeretnék szólni, amelyeken jelenleg dolgozunk. Az egyik a Franz Kafka-emlékmű, a másik a Franz Kafka Nemzetközi Irodalmi Díj. Múlt évben pályázatot írtunk ki a Franz Kafka-emlékműre, amelyre a hét legkiválóbb cseh képzôművészt hívtuk meg. A gyôztes pályamű Jaroslav Róna terve lett, amelyet reményeink szerint a jövô év végéig meg is tudunk valósítani. Az emlékművet az Óváros zsidónegyedében állítjuk fel a Spanyol-zsinagóga és a Szentlélek-templom között, nem messze attól a háztól, ahol Kafka családja lakott, és ahol az író kedvenc kávéháza állt.

A képen Jaroslav Róna emlékműterve

A Kafka-díj az elsô nemzetközi irodalmi díj a Cseh Köztársaságban, védnökségét Petr Pithart, a Szenátus elnöke és Jan Kasl, Prága polgármestere vállalta. A múlt héten a nemzetközi zsűri heves vitát követôen Philip Rothnak ítélte oda a díjat. Az évente odaítélendô díj átadására a Cseh Köztársaság nemzeti ünnepén, október 28-án kerül sor a történelmi Óváros Céhtermében. A díjazott a pénzjutalom mellett megkapja a Franz Kafka-emlékmű kicsinyített mását, egyfajta „prágai Oscar-díjat”.
Tudom, hogy mi csak egy kis kô vagyunk az európai kultúra mozaikjában, de azt hiszem, hogy különösen a kiadói és kiállítói tevékenységünkkel értékes munkát végeztünk. Csak remélni tudjuk, hogy a bürokrácia még egy ideig élni hagy minket.
Sándor Csaba fordítása

Copyright© Európai Utas-2001