AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
44.

FÖL, BÉCSBE!

Történelmi koronként, akár századonként vagy évtizedenként változnak Bécsbe járásunk szokásai. Egy emlékezetes korairól marcona kuruc vitézt ábrázoló kép tanúskodik a Museum in Wienben. Föl, Bécsbe! – már a kurucoknak is így mondták, bár ôk aztán igazán más szándékkal indultak a Lajtán túlra, mint mi. A XX. század hol vonzotta, hol redukálta és egyenesen tiltotta a Bécs-járást, hogy azután a határok föloldódása meghozza Bécs újkori elözönlését. A gorenje-korszak, a bevásárló turizmus mára a kulturális célvárosnak adta át a vezetô helyet. Bécs a nyugati kultúra elsô, újabb és újabb programjaival mindig bevételre késztetô vára. Magyar vonatkozásaival együtt.
Április 5-én reggel, a zimankós tavaszban csöpög az esôvíz Bessenyei György bécsi bronzszobra alsó peremérôl. Alatta magyar nemzetiszínű szalagokkal díszített koszorúk, március 15. (a bécsi/ ausztriai magyarok központi koszorúzó helye) átázott emlékei. Bessenyei szobra – ha valaki Bécsben járva szeretné megnézni – a Trautson-palota parkjának a legfölsô, legkiesôbb szélén, a Weghuberparkban, az Akademikerhilfe-Studentenheim (Lerchenfelder str. 1–3.) unalmas raszteres betonhomlokzatával szemben áll.
A szobor egy kis magyar jel, magyar üzenet, művészeti zárvány Bécsben, a város centrumában ugyan, de annak a peremén. Elhelyezésében – az osztrákok ugyan nem propagálják – kifejezôdik valamelyest a valamikori Collegium Hungaricum (a Trautson-palota) magyaroknak arcpirítóan elônytelen, 1960-as évekbeli osztrák megvásárlása miatti enyhe röstelkedés is talán.
„György Bessenyei (1747–1811) testôrtiszt, író, költô, a megújuló magyar irodalom vezéralakja” – hirdeti a Fekete Tamás szobrászművész alkotta, Magyarország állíttatta (1997) szobor fölirata.
Bessenyeivel, a magyar felvilágosodás kezdô idôpontját (1772) kijelölô művével, az Agis tragediája elsô kiadású példányával és a Fischer von Erlach tervezte (1710– 1712) Trautson-palota metszetével találkozhatunk a Császár és Király/Kaiser und König (1526–1918) című, az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermében (Prunksaal) megrendezett (egyik millenniumi) kiállításon. A Történelmi utazás alcímű tárlat meglehetôsen korszerűtlen tárlókban és kiállítási körülmények között eredeti történeti emlékeket, nagyértékű dokumentumokat (például a Pragmatica Sanctiót, miniált adomány- és kiváltságleveleket) tár közönsége elé az osztrák intézmény és a Collegium Hungaricum közös kiállításán (fôrendezôje: Ujváry Gábor).

A tárlókban kisméretű uralkodó-portrék: föltámasztva, keret és az alkotó jelzése nélkül, de mégis nagyon jó, hogy a Kunsthistorisches Museum miniatűrjeit legalább így, egy sorozatban együtt lehet szemlélni (a kiállítás anyagáról színvonalas katalógust is kiadtak).

A tárlat zárórészében 16 egységbôl összeállított filmdokumentum-kollekciót néz az érdeklôdô bécsi közönség. Közönség van, hál’ Istennek: 50–70 látogató folyamatosan, közben iskoláscsoport. Úgy tűnik, hogy a tárlatlátogatás itt bevett formája a művelôdésnek. A nagyméretű vászonra vetített dokumentumok az osztrák–magyar együttélés utolsó két évtizedét idézik: a millenniumi kiállítást, a 90 éves Görgeyt, katonai parádét a Vérmezôrôl, királyi esküvôt, ló- és repülôversenyt. Azután a vérvörös csütörtök, az elsô világháború rokkantjai és sebesültjei, Ferenc József temetése, IV. Károly koronázása (egy elsuhanó arcban mintha a dekorációtervezésben részt vett Kós Károlyt vélném fölfedezni). És az isonzói csatamezô (apai nagyapám is ott esett el 33 évesen), a rajta széttekintô fiatal császárral. A királyi pár pozsonyi látogatása, az 1918-as októberi forradalom, Károlyi Mihály stb. – s az induló hajók és vészterhesen fütyülô-füstölgô mozdonyok képeivel tovatűnik a közös múlt, az oly sok szenvedést hozó, fakasztó és továbbgerjesztô háború.
A film alatt bécsi keringô szól, az osztrákok fejüket ütemesen ingatva, élvezettel hallgatják. Nosztalgiával merülnek el császárok és fôméltóságok, ünnepek és hétköznapok, koronázás és háború, a lepergô történelem felemelô és szívszorító képeinek nézésében.
A vetítôvászonnal szemben összesen tíz székre lehet leülni, mögöttük-köröttük sokan állva bámulják a képeket, feledkeznek bele közös történelmünk keserű végnapjaiba.
Márcsak azért is érdemes: Föl, Bécsbe!

Sümegi György

Copyright© Európai Utas-2001