Tíz pályakezdő képzőművész – Berei Zoltán, Nagy Edit, Nemes Péter, Farkas Zsuzsa, Láposi Gabriella, Pap Éva, Pintér Balázs, Restyánszki Attila, Varga Melinda és Markolt Sebestyén –, elhatározta, hogy a közös alkotásnak és együttgondolkodásnak új plénumot keres. Egy kis Balaton-felvidéki település szőlőhegyén találták meg ezt a helyet, és művésztelepet alakítottak. Ebben az idilli, civilizáción kívüli környezetben születtek a kiállításon látható alkotások, kísérletként arra, hogy az ember világába visszacsempésszék a harmóniát, a szépséget, a természetközeliség létélményét. A művek a szőlőhegyen fellelhető alapanyagokból készültek. A fa-, fű-, kavics-, anyag-, kender- és homokkőalkotások az emberiség ősi emlékezetének lenyomatai, jelek egy elvadult, idilli világból, ha úgy tetszik: jelek Közép-Európából.