Új sorozatot indított a napokban a Közép-európai Kulturális Intézet, "Egy Közép-európai életút” címmel. Elsőként a dr. Josef Polák életét bemutató kiállítás nyílt meg, mely február közepéig látogatható. Josef Polák a monarchiabeli Prágában, zsidó családban született, és az első Csehszlovák Köztársaságban tevékenykedett, a korábban német–magyar kultúrájú Kassán. A Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatójaként jelentős hatást gyakorolt a város kulturális fejlődésére, szellemi hatása máig érezhető. Széles érdeklődési körét mutatja, hogy magyarra fordította és megrendezte Karel Čapek R. U. R. című művét Kassán és Budapesten is. Etnikai, származási és nyelvi különbözőségeken felülemelkedő kultúrát teremtő képessége a XXI. századi Közép-Európa egyik példájává emeli őt. 1938 novemberében, az első bécsi döntés miatt visszament a nácik által megszállt Prágába, ahol kétszeresen is üldözött volt: zsidó és ellenálló. Koncentrációs táborban tűnt el. A kiállítás anyaga a Prágai Zsidó Múzeumból indult el, s Pozsony, majd Kassa után jutott el Budapestre. A Közép-európai Kulturális Intézetben most bemutatásra kerülő kiállítás a Prágai Zsidó Múzeum anyagán kívül kiegészül korabeli plakátokkal, grafikákkal és más kordokumentumokkal, s arról tanúskodik, hogy egy ember a történelem minden zűrzavara ellenére is élhet teljes és tartalmas életet.

Népszava-információ

Banga-klasszikusok Banga Ferenc: Árnyékmás. Közép-európai Kulturális Intézet Népszabadság , 2006. május 30. kedd

Bangának az a szerencséje, hogy kapcsolódik az irodalomhoz, a másik meg az, hogy sosem kerül az irodalom uszályába. Ez persze így túl sommás, de mint minden elnagyolt megállapításnak, van kihámozható része. Hazai kultúránk bigottan irodalomcentrikus, az írókra ma is jobban figyelnek, mint bármely egyéb váteszre, könyvet többen, sokkal többen fogyasztanak (a mai árak ellenére is), mint kiállítást, írók csinálhatnak (csinálnak) kis képzőművészekből nagyembert; fordítva sosem. Ehhez jön - Banga esetében is - a könyv mint médium. Amely - lásd fent - még mindig nagyobb közönséghez viszi el az illusztrációt, a rajzot, a képzőművészetet, mint más institúciók és technikák. Banga Ferenc pompás szuverenitással fizet ezekért az előnyökért. Úgy komponál kísérőrajzokat Esterházyhoz, Parti Nagyhoz, Tamkó Sirató köteteihez - egyebek közt most ezek láthatók a Rákóczi úton -, hogy eszében sincs különösebben átlényegülni. Nem ölt Esterházy-maszkot, Parti Nagy-jelmezt, és a rajzai, amikor megszólalnak, nem használnak vizuális kecskerímeket meg csengő ritmusokat. Csak egyenértékűen teljesek és öntörvényűen együtt alkotók. Mindazonáltal fellépésük egyáltalán nem hasonlítható azokéhoz a színészekéhez, akik mindig önmagukat alakítják tragédiában, bohózatban és nyilvános éttermekben, de ez nehéz ügy, erről később. Először vegyük szemügyre ezt a változatlanságot, amely látszatra egy emberöltő óta kitart. Banga már pályája legelején is kínálta a gyerekrajz, a gyerekfirka analógiákat a méltatásokhoz, de mindjárt azt a kellemetlen titkot is, amely a kevésbé kényelmes méltatóit a rutinszerű párhuzamszerkesztéstől visszariasztotta. Vagy bonyolultabb magyarázatokra kényszerítette: nem volt semmi elomló, semmi naiv és semmi megsimogatnivaló a rajzaiban, nincs ma sem. Sokkal több bennük a szálka, a hegy és él, az igazi, nem csücsöríthető komiszság, a féktelenség, mint amennyit gyerekrajzközképzeteink elviselnek. Van más is, de a művészettörténeti példák sorra megtévesztenének: ez az életmű nem magyarázható izmussal, korszakkal, példamesterekkel. Amikor testes, háromdimenziós figurákat rajzol, alakzatai olyan lazák, könnyedek, mintha papírból mintázna szobrokat, csakhogy ezek a papírszobrok szúrnának, beleállnának a tenyérbe, felhasítanák a bőrt, ha valaki megpróbálná összemarkolni, összegyűrni őket. Hasonlóan ellenállók, élesek az alakzatok két dimenzióban, árnyrajzok formájában, s akkor is, ha - mint mostanában gyakrabban - színnel élénkített vonalkázás, párhuzamos satírozás teremti meg térbeli vagy sík létüket. Ez utóbbi éppoly kevéssé egyértelmű egynél-egynél, mint elkülönülés és egybetartozás a kompozíciós elemek között, amelyeket néha csak egy hajszálvékony vonal, néha csak egy feszültségekkel teli üres űr, néha csupán a papír négy széle kapcsol össze. Tépettek a Banga-kompozíciók is, nemcsak a figurák, szeszélyesek és esetlegesek, de esetlegességükben mindig annyi kohézió, rend és törvény van, mint egy klasszicista képépítményben. Miközben vidorak, kajánok, tiszteletlenek és baljóslatúak. Mindezek a szellemi javak meg a megjelenésükre felhalmozott, finoman változó grafikuseszközök elegendők az állandó önazonossághoz. Az, hogy Banga sajátosan figuratív művészete harminc-harmincöt éve fundamentálisan, látványosan nem változott, noha ezernyi izmus, törekvés, magatartás zúdult el mellette, önmagában nem lehetne erény. Érdemnek ez manapság csak akkor minősül, ha - Bangánál ez így van - nem kezdi ki a fáradás, az önismétlés gyanúja. Ha szép színű akrilfesték szövődik a fekete tustextúrába, mint mostanában, ha tekercskönyvek újdonságába-archaizmusába vonja be a grafikus az írókat, ha Parti Nagy, Esterházy és Banga kép és szöveg olyan együttalkotására szövetkezik, amilyen nemigen volt korábban mifelénk. Ha erős intellektus és erős invenció fog bele az irodalom értelmezésébe. Ez esetben ugyanis a hegyes ujjú figurák, a váratlanul szétszakadt testek, az összecsavarodott végtagok és az egyetlen szálon függő viszonylatok akkor is klasszikusan Tengereczki Pállá vagy Pancsatantra-epizóddá lényegülnek, ha egyáltalán nem aranyosak, és egyáltalán nem emlékeznek az indiai képzőművészetek valamely toposzára. Rózsa Gyula Népszabadság - Kultúra - Kiállítás

?

Az európai együttműködés csiholói Temesváron Heti Új Szó , 2006. március 3. péntek

Február utolsó napjaiban Temesvárott tartózkodott a budapesti Európai Utas Alapítvány küldöttsége, amelyet Módos Péter író, az 1990 õsze óta negyedévenként megjelenõ Európai Utas címû folyóirat fõszerkesztõje, a Közép-európai Kulturális Intézet igazgatója vezetett. A delegáció tagja volt még Borsi-Kálmán Béla történész, Pálfi Anna, az Európai Utas Alapítvány munkatársa valamint Tomcsányi Vilmos filmrendezõ és operatõr. A nyolcvanoldalas, színes képekben, reprodukciókban gazdag, nyomdatechnikailag is igényes kiállítású periodika illetve a Közép-európai Kulturalis Intézet vezetõit, képviselõit, akik közül hárman most jutottak el életünkben elõször a Bánságba és Temesvárra, egyrészt az a cél vezette, hogy körülnézzenek a több nemzetiség laktak, hagyományosan dinamikusan fejlõdõ Béga-parti városban, hogy behatóbban ismerjék meg múltját és jelenét, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsenek és építsenek ki a temesvári közintézmények, szakmai egyesületek vezetõivel, élvonalbeli értelmiségiekkel, egyetemi oktatókkal s alkotómûvészekkel, akikkel interjúkat, kiadós párbeszédeket készítettek az Európai Utas címû folyóirat illetve az Európai Utas Tv-magazin számára, másrészt pedig elõkészítették azt a Temesvár városának szentelt rendezvénysorozatot, amelyre 2006 végén sor kerül majd a Közép-európai Kulturális Intézetben és a Budapesti Történelmi Múzeumban. Szem elõtt tartva azt a korparancsot, hogy az európai egységesülés szükségessé teszi az országok, a régiók, a települések közötti kapcsolatok kiépítését, továbbfejlesztését, a polgárok, a kultúrateremtõk, a kultúraközvetítõk és a kultúrafogyasztók ismerkedését és folyamatos együttmûködését, a Közép-európai Kulturális Intézet több város-bemutató rendezvénysorozatot szervezett, bonyolított le az elmúlt évek során. Figyelmüket fõként Közép-Európa a kultúrák, az etnikumok, a jellegzetes hagyományok mezsgyéjén, találkozásánál elterülõ tájegységekre, településekre – Bolzano, Görz, Trieszt, Bécs, Tallinn – összpontosították. A komoly történelmi hagyományokkal és örökséggel rendelkezõ, több nemzetiség lakta Temesvár tökéletesen illeszkedik a kultúrák metszéspontjában fekvõ határvárosok sorában. A Módos Péter vezette delegáció találkozott és eredményes megbeszélést folytatott a “Temesvár-projekt” tetõ alá hozásáról, megvalósításáról Gheorghe Ciuhanduval, Temesvár polgármesterével is, aki hosszabb interjút is adott az Európai Utas címû folyóirat valamint az Európai Utas Tv-magazin munkatársainak kiemelve a Béga-parti város földrajzi fekvése és sajátos történelmi fejlõdése megszabta európai jellegét, arculatát és szellemiségét. A budapesti vendégek felkeresték Temesvárott a Forradalom Emlékezete Múzeumot, ahol Miodrag Milin történésszel és Traian Orbannal, az intézmény igazgatójával tárgyaltak, majd felkeresték a Nyugati Egyetem képzõmûvészeti karának korszerûen felújított épületét s interjút készítettek Dumitru ªerban szobrászmûvésszel, a fakultás dékánjával. Találkoztak s beszélgetést folytatak a kamerák elõtt dr. Victor Neumann történésszel, s felkeresték a Romániai Képzõmûvészeti Szövetség temesvári szervezetének rózsaparti székházát, ahol Szekernyés János helytörténésszel, mûvészeti íróval folytattak eszmecserét, aki a Belváros és a Erzsébetváros történelmi emlékhelyeit, nevezetesebb épületeit és mûemlékeit is megmutatta a budapesti küldöttség tagjainak. A vendégek megtekintették a Temesvári Csiky Gergely Színház Vakablak címû elõadását is. Képek balról jobbra: 1. Módos Péter Gheorghe Ciuhanduval, Temesvár polgármesterével 2. Serban Dumitru, a Nyugati Egyetem képzõmûvészeti karának dékánja 3. Borsi-Kálmán Béla, Módos Péter és dr. Victor Neumann történész

Megjelent az Európai Utas Népszava , 2005. december 23. péntek

Magyarországon is megemlékeztek róla Bécsi Napló , 2005. december 10. szombat

Átalakulás után - működésben Népszabadság , 2005. december 7. szerda

József Attila 100 Metro , 2005. június 30. csütörtök

Nemzetpolitikánknak jót tesz a régiós keret Módos Péter a közép-európaiság értelmezéséről Vasárnapi Hírek , 2004. november 14. vasárnap

Pesti Tirol - Rétes helyett múmia Népszabadság , 2004. szeptember 20. hétfő

Bolzano és Budapest Népszava , 2004. szeptember 17. péntek

Bolzano Budapesten Népszabadság , 2004. szeptember 10. péntek

Dob Emberbőrből Vasárnapi Hírek , 2004. augusztus 28. szombat

Bolzano: ahol a mediterrán és a német kultúra találkozik Metro újság , 2004. augusztus 15. vasárnap

Ötzi Bolzanóból 2heti Turizmus , 2004. július 18. vasárnap

Képeslapok Európa almáskertjéből Magyar Nemzet , 2004. július 15. csütörtök

Közép-Európa Máraija Népszabadság , 2004. április 8. csütörtök

"Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél." A huszadik század megannyi kényszere és hatása, hontalansága és sóvárgása, értéke és nosztalgiája elevenedik meg a budapesti Közép-európai Kulturális Intézet Márai-emlékkiállításán. Hat ország (Magyarország, Olaszország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Lengyelország) összefogását dicséri a polgárság krónikásának életútját, önkéntes és vállalt száműzetéseit bemutató tárlat. Az előképek adottak voltak, mindenekelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeum Mészáros Tibor irodalomtörténész értő munkája nyomán kivitelezett Márai-kiállítása, amely az író születésének centenáriuma óta fél Európát bejárta, és a közeljövőben az Egyesült Államokba is eljut. Ez gazdagodott a Kelet-szlovákiai Múzeum fotódokumentációjával a századforduló Kassáját reprezentáló korabeli felvételekkel, a Márai-könyvek német, lengyel és olasz fordításaival és a cseh Josef Císarovsky festőművész festményeivel, melyeket a Füves könyv ihletett. Márai Európájának gyújtópontja, hazaszeretetének ősforrása az Egy polgár vallomásaiban a maga szerelmes hitelességével megelevenített Kassa. A kétemeletes szülői ház a Fő utcán, a minden rajongást megtestesítő polgári apával, akihez hasonló példaképet később az irodalomban, Krúdy Gyula személyében talált. Az otthon érzete az emigrációs évek válságaiban is Kassához kötötte. Konkrét honvágy nélküli hontalanság, amelynek a Naplóiban adott hangot. A Budapesten jogot hallgató, az újságírás iránt érdeklődő Márai az Élet című folyóiratban publikálta első novelláit, majd Emlékkönyv kötetével bekerült a magyar irodalom vérkeringésébe. A kommün bukása után kezdett vándorútjának első állomása Lipcse, később Berlinben és Frankfurtban él, német és magyar nyelven jelenteti meg tudósításait, tárcáit. Párizs és Dél-Európa, sőt a Közel-Kelet felfedezése immár nős férfiként éri, hatvanhárom éven át hűséges társával, Matzner Ilonával, Lolával. A húszas évek végén hazaköltöznek, és megjelennek regényei az Egy polgár vallomásaitól A gyertyák csonkig égnekig, a Szindbád hazamegytől a Vendégjáték Bolzanóbanig. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. A német megszállás vészterhes korszakát leányfalui elvonultságban tölti feleségével, 1948-ban végleg elhagyja Magyarországot. Svájcot, Olaszországot követően 1952-ben az Egyesült Államokba költözik. Élete tán legnehezebb időszaka az amerikai száműzetés tizenöt esztendeje. Az ottani életformától való idegenség téríti vissza Európába. A történelmi tárgyú regények időszaka ez Márai életében, a tenger, a dél-olasz táj meghitt védettségében töltött megbékélés korszaka a Nápoly közeli Posillipóban és Salernóban. Utolsó nagy utazása a kaliforniai San Diegóba vezérli közel nevelt fiához, John Máraihoz. A nagy emberi veszteségek évei várnak az idős Máraira odaát: testvérei, felesége, nevelt fia halála. „Várom a behívót. Nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje…” A Napló utolsó sorai az elmúlással megbékélt íróról tanúskodnak. Felesége halála után San Diegó-i házában önmaga ellen fordította a fegyvert, nyolcvankilenc évesen. Hamvait a Csendes-óceánba szórták, mert nem akart idegen földben nyugodni. Márai Közép-Európája, Közép-Európa Máraija kiállítási anyagában, személyes tárgyában, a fénykép-dokumentációkhoz ellátott idézetekben és korszellemet idéző kísérőszövegekben élő és eleven emléket állít Márai szellemének és korának. A mának is üzen, nekünk, a kis népek, kultúrák nemzetközi elszigetelődéséből kitörni, megmutatkozni vágyó utódoknak. Tekinthetjük akár iránytűnek is az Arról, ahogy a dolgokra kell várni írójának sorait: „Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, élmények életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak., állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, és találkoznotok kell egy napon… Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel!” Szentgyörgyi Rita

Márai utolsó levele kiadójához

Márai-emlékkiállítás Márai Sándort bemutató tárlat nyílt Budapesten, a Közép-európai Kulturális Intézetben (KEKI). Magyar Hírlap , 2004. március 28. vasárnap

A Márai Közép-Európája – Közép-Európa Máraija címet viselő kiállítás anyagának legnagyobb része a Petőfi Irodalmi Múzeumból származik. Az állami költségmegtakarítási intézkedések miatt a jövőben a KEKI nem költségvetési intézményként működik majd. Az íróról, családjáról és barátairól készült fényképek, a kort bemutató fotók és képeslapok, Márai születési anyakönyvi kivonata, útlevele, a Szabad Európa Rádió adásaihoz készült jegyzetei, kéziratai, naplója segítségével követhetjük nyomon az író-világpolgár életútját, amelynek főbb állomásai Kassa, Párizs, Budapest, New York, Salerno és San Diego voltak. A sorban utolsó kép a Csendes-óceánt ábrázolja, ahová – mint jeltelen sírba – öngyilkossága után Márai Sándor hamvait szórták. Ugyancsak kiállították azt a három, a Kassai Kelet-szlovákiai Múzeumból származó tablót, amelynek képei az 1900-ban, Grosschmid Sándor néven született Márai gyermekkorának színhelyét idézik meg. A földszinten a művész könyveinek idegen nyelvű kiadásai és a Márai-vándorkiállítás hamburgi, illetve salernói plakátjai mellett Josef Cisarovsky cseh festő kilenc festmény-kollázsa látható: mindegyiket Márai művei ihlették. A KEKI Rákóczi út 15. szám alatti épületében ma este 18 órakor kezdődik a kiállítással kapcsolatos rendezvény, a Márai és Olaszország című irodalmi est, amelynek egyik előadója Marinella D’Alessandro, a Nápolyi Keleti Egyetem professzora lesz. Az utóbbi időben – a szinte mindenre kiterjedő állami költségmegtakarítási intézkedéseknek köszönhetően – különböző találgatások láttak napvilágot a KEKI jövőjét illetően. Szilvásy György, a kulturális tárca közigazgatási államtitkára lapunknak elmondta: a Közép-európai Kulturális Intézettel kapcsolatban elsősorban szervezeti jellegű változásokat terveznek végrehajtani. A KEKI a jövőben nem költségvetési intézményként fog működni, a szervezési és az épület fenntartásával kapcsolatos feladatokat a Hungarofest Kht.-vel és az Európai Utas Alapítvánnyal közösen látják majd el. Az államtitkár szerint a ház idei évre tervezett programjait nem fenyegeti veszély. Ezek közül a szeptemberben nyíló, az észak-olaszországi Bolzanót bemutató kiállítás látszik a legizgalmasabbnak, amelyre a szervezők az Alpok egyik gleccserébe fagyott, nemrég megtalált őskori embermaradványt, Ötzit is elhoznák. Tóth Tamás