| 2003. június 25. szerda 18:00 Közép-európai Kulturális Intézet, Budapest, VIII. Rákóczi út 15. |
||||
| Felolvasóest Thomas Bernhard verseiből német, olasz, horvát és magyar nyelven | ||||
| Irodalmi előadás | ||||
| „megtörettem emez időben megforgatja szívemben a kést óh Ur aki hóban és fagyban térdepeltetsz egyetlen fohászért a távoli menny kegyelméért adjál kenyeret Ur és bort és meghalni hagyj most és hogy elsodorjon a szél” A négynyelvű felolvasóest a Közép-európai Kulturális Intézet önálló programja a Thomas Bernhard kiállítás keretében. Nem különös-e? Hogy a botrányhős, a provokátor, a nemzetét, népét, egyházát, és országa politikusait egyformán agyonszapuló túlzásművész pályája elején éjfekete imákba, kétségbeesett fohászokba önti élet- és halálfélelmét, egzisztenciális szorongását, számkivetettségét, rettegését? 1958-ban látott napvilágot az In hora mortis vékonyka kötete, benne húsz rövid prózaverssel. A huszonhét éves költő ekkor túl volt már a súlyos tüdőbetegségen, és túl volt anyja, de főleg mindenkinél jobban szeretett nagyapja, az író-példakép Johannes Freumbichler elvesztésén. S noha Salzburgban zeneszerzést, rendezést és színjátszást tanult, írói magáratalálásához, az összetéveszthetetlen bernhardi hang megleléséhez még évek kellettek. Akkor majd számára is elzengenek Sapphó napjai; a fiatal Thomas Bernhardnak azonban a versek jelentik a megnyilatkozás leghitelesebb közegét. Az In hora mortis 1997-ben jelent meg magyarul Kukorelly Endre konzseniális fordításában. S mivel a tüdejétől haláláig szenvedő író, ha csak tehette, a dalmát tengerpartra vagy Olaszországba utazott, mi sem természetesebb, mint hogy a Közép-európai Kulturális Intézet nagyszabású Bernhard-kiállításának zárórendezvényeként e halálversek eredeti és magyar változata mellett a horvát és olasz fordítás is megszólaljon. Lírai világpremier a Rákóczi út 15-ben, 2003. június 25-én este 6 órakor. |
||||
|
...
