Home Ön itt van:
2004. október 25. hétfő - 2004. november 22. hétfő
Közép-európai Kulturális Intézet
"24 hours in Bolzano"
Kiállítás
Meg lehet-e örökíteni képeken egy város lelkét? 17 fotográfus megkísérelte – 24 órán át, ki-ki a maga egészen személyes módján.

Így szokott ez lenni. Valaki, aki máshonnan érkezik, képes meglátni a különlegeset a hely mindennapiságában. Az ő érzékelését nem befolyásolja a mindennapi élmény egykedvűsége. Nincs beágyazódva a kapcsolatok és szokások szövevényébe, amelyet a helybeliek városuk lényegének tartanak. Az idegennek így olykor könnyebb pillanatfelvételek segítségével jellemeznie egy helyet. Főleg ha hozzá van szokva, hogy képekkel fejezze ki magát.

A Leica-Fotoclub 17 fényképésze 2003 egyik forró nyári napján hozzálátott, hogy Bolzano lelkét feltérképezze. 24 órán át járták a várost. Volt, aki helyi kalauzra bízta magát, és volt, aki egyedül vágott neki, és saját szimatára és intuíciójára hagyatkozott. Sok esetben a véletlen vette át a rendező szerepét. A fotográfusok és Bolzano találkozásából kiállítás született: 80 fotó, alkotója ízlésének megfelelően fekete-fehér vagy színes. Az eredmény egy város képe, amilyennek mások látják.

A képek tünékeny pillanatokat örökítenek meg, ahogyan a tapasztalt szem elkapta őket. A motívumok olyan sokfélék, mint egy urbánus központ élete. Újra meg újra az emberek és ténykedéseik kerültek a fényképezőgép nézőterébe: ki munka, ki meg édes semmittevés közben. Van a megörökítettek között, aki mélyen a hagyományban gyökerezik, és van, aki belső nyugalmat sugároz az áhítat órájában. A tánc örömétől izgatott párok emitt, egymás mellett elsiető, csak magukra figyelő járókelők amott.
E képeknek a mindennapok adják a tartalmát, és éppen ezért váltanak ki érzelmeket nézőjükből is. Saját magára ismer rajtuk, véletlen találkozásaira, örömteli viszontlátásaira, a csöndes áhítat vagy a túláradó jókedv átélt állapotaira. Aztán meg a bolzanóiak is városuk új oldalait ismerhetik meg. Tereinek csöndes ünnepélyességét, a zegzugos utcák szépségét, építészeti különlegességeket, amelyek a fotográfus művészetének köszönhetik, hogy észrevették őket.

Nem könnyű feladat megragadni egy olyan valóságot, amely szüntelenül változik, amely ma már nem az, ami tegnap volt. A bolzanói akció résztvevői azonban értik mesterségüket. A Leica-Fotoclubnak hivatásos és amatőr fényképészek a tagjai, akiknek van egy közös tulajdonságuk: munkaeszközként a legendás Leica fényképezőgépet használják. Legtöbbjük évtizedek óta fotográfiával foglalkozik, és a mesterséget választotta hivatásává. Munkáik kifejezőerejét és stílusát igyekeznek szüntelenül tökéletesíteni. A Bolzanóban töltött idő alatt arról vitáztak, hogyan nyilatkozik meg egy város lelke a szemlélőnek. A kérdésre nincs általános érvényű válasz. Ki-ki a maga személyes módján adta át magát a városnak, ki-ki magának fedezte fel a várost.

Felfedezőútjukhoz egy szombati napot választottak a fotográfusok. Kinéztek a piacokra, elmerültek a forgalomban, benyitottak az üzletekbe és boltokba, és kávéházakban üldögéltek. Behatoltak a csönd helyeire, a város találkozópontjain elkapták a szombat este sistergő feszültségét, meglelték a mulatság színtereit, és az édes semmittevést éppúgy lencsevégre kapták, mint az ügybuzgó sürgés-forgást. A város középkori szívének gótikus homlokzataitól eljutottak a peremnegyed racionalista építészetéig. Akadtak közülük, akik a várost formáló embereket örökítették meg, mások az embereket alakító várost választották motívummá.

A képekről egy olyan város tárul elénk, amely hidat alkot Észak és Dél között. Amelynek életét két kultúra formálja, és fennállása óta a találkozás színtere. Szellemére egy sikeres kereskedőváros serénysége nyomta rá a bélyegét. Az évszázadok alatt megszerzett és gondosan őrzött gazdagság ott tükröződik a házakon, utcákon és tereken. Egy dologban valamennyi közreműködő egyetértett: Bolzano egyike azon ritka helyeknek, amelyek a különböző nyelvek, kultúrák és szokások együttélésének folyamatos és jól bevált toleranciájával dicsekedhetnek.


A Bolzano város szíves közreműködésével létrejött kiállítás megtekintése ingyenes.

ANTONIO AURICCHIO: „Ez wurlitzer, nem verkli…“

GIANNI BERENGO GARDIN: Dalnokok és muzsikások

VANNI CALANCA: Lélekárus

Bemutatkozás

Tevékenységeink

...

Az európai együttműködés folyóirata. Kattintson ide!

Top

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.